[ Pobierz całość w formacie PDF ]

szjt, ne fecsegjen senkinek arról, amit hallott tQlem. Persze ez nem lett volna biztostk semmire.
Mindegy, meg kellett volna kvetelnem, ennyivel tartoztam magamnak. Ostobasgot ostobasgra
50
halmoztam, pedig ltalban milyen ravasz vagyok! Megpróbltam kikszrlni a csorbt, s gy
szóltam: Kicsit ksQbb, mint rendesen, kilenc elQtt biztos nem. Zavarodottan menni kszlt, mris
fQtt a feje. Nem vagyok itthon senkinek  mondtam. Tudtam, mit csinl, zskot vet a htra, s
kilopakodik a kert vgbe. Szól Hannnak, az Elsner nQvrek reg szakcsnQjnek, s jó ideig
sgnak-bgnak majd a kertsnl. Hanna nem jrt kimenQre, nem szvesen hagyta el a hzat. Az
Elsner nQvrek elg jó szomszdok voltak. Kicsit sokat muzsikltak, mindssze ezt vethettem a
szemkre. Ha van valami, ami az idegeimre megy, akkor a zene az. Amit jelen idQben lltok,
tagadok s ktlek, ma is alrom. De majd inkbb a mlt idQt hasznlom. Mert tbbnyire
bizonytalan vagyok, nem tudom, gy ll-e mg a helyzet, nem vagyok biztos benne, szóval nem
tudom, s taln nem is tudom meg soha. Kis ideig az Elsner nQvrekre gondoltam. Mg semmit sem
intztem el, s az Elsner nQvrekre gondoltam! Volt egy skót terrierjk. Zulunak hvtk. IdQnknt,
ha jókedvem volt, tkiabltam: Zulu! Kis Zulu! Mr szaladt is a kertshez, ksznni. Igencsak
jókedvq lehettem. Nem szeretem az llatokat. Klns. Nem szeretem az embereket, s nem
szeretem az llatokat. IstentQl viszont egyenesen undorodom. Leguggoltam, s a kertsen keresztl
vakargattam a fle tvt, kedves szavakat mondogatva. Nem vette szre, hogy undorodom tQle. A
htsó lbra gaskodott, mellt a rcsnak fesztette. Akkor meglttam apró, fekete pniszt, mely
vkony, nedves szQrgubancban vgzQdtt. Imbolygott a htsó lbain, trdhajlata remegett, mellsQ
lbai a rcsot kapartk, tmasztkot keresve. n is imbolyogtam, guggolva. Szabad kezemmel a
rcsba kapaszkodtam. Taln Q is undorodott tQlem. Nem tudtam szabadulni ezektQl a komolytalan
gondolatoktól.
Hirtelen feltmadt bennem a lzads szelleme, s gondolkodóba estem, mi knyszert r, hogy
vllaljam ezt a munkt. De mr vllaltam, szavamat adtam r, hogy elvgzem. KsQ. A
becsletszavamat. EgykettQre bearanyoztam a tehetetlensgemet.
Nem halaszthatnm msnapra az indulsunkat? Mehetnk egyedl? Hiba csqrm-csavarom. De
csak az utolsó pillanatban indulunk, valamivel jfl elQtt. Megmsthatatlan dnts  gondoltam.
Egybknt a hold llapota is igazolta.
Azt csinltam, amit akkor szoktam, ha nem tudok aludni. Lassan, fokozatosan megvizsgltam a
gondolataimat, bebarangolva elmm minden zegt-zugt, gy ismertem Qket, mint az svnyeket a
kertemben, mgis mindig jak voltak, ha akartam, kihaltak, de ha gy tetszett, benpesltek, s
klns tallkozsokra kerlt sor. Hallottam a tvoli cintnyrt, mg van idQ, mg van idQ. Dehogy
volt, felocsdtam, minden eltqnt, igyekeztem jra a Molloy-gyre gondolni. Megfoghatatlan
szellem, nha tenger, nha vilgtótorony.
Mi, gynkk sohasem kaptunk utastst rsban. Gaber nem olyan gynk volt, mint n. Hanem
futr. Jogosan hasznlt ht noteszt. A futrnak klnleges kpessgekre volt szksge, jó futr
ritkbban akadt, mint jó gynk. n kitqnQ gynk voltam, de gyatra futr lettem volna. Gyakran
bntam is. Gaber sokfle vdelmet lvezett. Klnleges kódot hasznlt, rajta kvl senki sem
ismerte. Minden futrnak be kellett adnia kódrendszert az igazgatósgra, mielQtt feladatot kapott.
Gaber egy kukkot sem rtett az zenetekbQl, melyeket kzvettett. Gondolkodott rajtuk, s
meghkkentQen hlye kvetkeztetseket vont le belQlk. Nemhogy egy rva szót se rtett, de a
tetejbe mg azt hitte, hogy mindent rt. m ez mg nem minden. Olyan gyenge volt az
emlkezQkpessge, hogy nem is tudta megjegyezni az zeneteket, ezrt hasznlt noteszt. Ha
becsukta a noteszt, egy szempillants alatt mindent elfelejtett, egy szemernyit sem tudott az zenet
tartalmból. s ha azt mondom, hogy gondolkodott az zenetein, s kvetkeztetseket vont le, ne
kpzeljtek, hogy gy gondolkodott, mint ti s n, mert mi becsukjuk a knyvet, s valósznqleg a
szemnket is behunyjuk, de Q nem, Q olvass kzben gondolkodott. Amikor felemelte a fejt,
nagyon gyorsan hadarta vgig a kommentrjt, mert ha akr egyetlen pillanatot is veszt, ht
mindent elfelejt, az utolsó betqig. Gyakran tprengtem rajta, nem vgeztek-e mqttet a futrokon,
hogy ennyire feledkenyek. Br nem hiszem. Mert mindenre elg jól emlkeztek, csak az zenetre
51
nem. s Gaber nagyon rthetQen beszlt a gyerekkorról meg a csaldjról. Hogy mindenki ms
szmra kifrkszhetetlen, hogy kptelen brmit is felfogni az zenetek tartalmból, sQt nhny
msodperc alatt el is felejti az egszet, mindez csak ritkn van meg egyazon szemlyben. Pedig [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • skierniewice.pev.pl