[ Pobierz całość w formacie PDF ]

vonta magára a figyelmét. Közelebb lépett, hogy jobban lássa, s
gyanakvása mind élesebb lett.
Brunhilde szólalt meg a válla fölött:
- GonosztevQ-arcképcsarnokunk néhány legfrissebb szerzeménye. Erre
a fényképre különösen büszkék vagyunk. Ez az asszony rendkívül
óvatos. SzervezetünkbQl az egyik lány több hónapig nyomon követte,
amíg végre nagy nehezen sikerült lefényképeznie. Ez Oberheuser
asszisztensnQje, Lena Neubert, aki Ravensbrückben terméketlenné tett.
Akkor még fekete hajat viselt.
- Mintha láttam volna már valahol - jegyezte meg Joy. És amikor
Brunhilde odavitte az olvasólámpát, fölkiáltott: - Nem! Ez nem lehet!
- Micsoda? - kérdezte Brunhilde. - Mi nem lehet?
- Nagyon hasonlít ahhoz az orvosnQhöz, akit a sógornQm kihívott
Anne-hez.
- Nagyon is könnyen lehet, hogy azonos vele. Wilmersdorfban van
rendelQje, nem messze a von Muhler-palotától. Asszonynevét használja.
Férje a tábor egyik SS-tisztje volt.
- De hiszen Bertha azt mondta, hogy gyakorlott gyermekorvos! --
kiáltotta Joy a meglepetéstQl, a kétkedéstQl élessé vált hangon.
- Valami igazság van is a dologban, Ravensbrückben ugyanis
nyolcszázötven gyermek halt meg az Q és bqntársainak keze alatt.
Nemigen van börtönbQl szabadult orvosnak olyan gyakorlata, mint Lena
Heinznek és Herta Oberheusernek. Joy kabátjába bújt, és kezébe vette
táskáját.
- Múlt éjjel azt hittem, már minden rosszról tudomást szereztem, és
most, íme!
- Akadhat talán még rosszabb is. Legyen erQs. De a legfontosabb az,
hogy férje nem merült el ebben a mocsárban. Bízzon hát benne.
A küszöbön állva Brunhilde két kezébe fogta Joy kezét. Azután
hirtelen összecsókolóztak, egy pillanatra átölelve egymást, mintha ezzel
el akarnának törölni teret és idQt, amely csakhamar mindörökre
elválasztja Qket.
Joy végigszaladt az ösvényen, az elhagyott telken keresztül, ahol a
lebombázott házak körvonalai sötéten ágaskodtak az egyre zuhogó
esQben.
Tizenkilencedik fejezet
Az elsQ, ami a kocsifeljárónál Joy szemébe ötlött, Heinz doktornQ szürke
Volkswagenje volt. Mialatt fölsietett a lépcsQn. Anne sikoltozását
hallotta. Vadul nyomogatta a csengQt, s közben szidta magában azt az
ostoba szokást, hogy a ház lakóinak nincs kapukulcsuk.
Gerda nyitott ajtót, izgalomtól tágra meredt szemmel bámult Joyra. A
sikoltozás az egész házat betöltötte, és Joy kettesével vette a
lépcsQfokokat; Gerda ugyan hadart valamit közben, de nem értette, hogy
mit.
Mialatt végigszaladt a folyosón, Anne visítása hisztérikus zokogásba
csapott át. Joy fölrántotta a hálószobaajtót, de a küszöbön megtorpant.
A szoba közepén Stephen állt, szorosan magához ölelve Anne-t.
Arcáról lerítt a harag.
A mellette álló Berthából pedig csak úgy ömlöttek az izgatott szavak,
hüvelykujját mutogatta, amelyen apró, éles fogak harapásának véres
nyomai látszottak. Mögötte Heinz doktornQ arcátlan közönnyel
támaszkodott az ágy lábához.
- Mi van itt? - tört ki Joy.
Hangjára Stephen megfordult.
- Hogy jut eszedbe elmenni hazulról, amikor tudod, hogy jön a
doktornQ? - kérdezte dühösen.
- Mit beszélsz? - Joy alig jutott szóhoz a csodálkozástól.
- A gyerek szinte eszét vesztette a félelemtQl.
- És ehhez mit szólsz? - Bertha Joy orra alá tartotta hüvelykujját. - Ez a
vadóc megharapott.
Joy részvétlenül nézett Bertha vastag, rózsaszín kezére.
- Bizonyára bántottad.
- Én bántottam? Oda akartam vinni az orvosnQhöz, hogy meg-
vizsgálhassa. P pedig rohant, mint az Qrült, és az ágy alá bújt. Amikor
megpróbáltam kihúzni, belém harapott.
- Miért mentél el, ha tudtad, hogy jön a doktornQ? - ismételte meg
kérdését Stephen.
- Ki mondta, hogy tudtam?
- Én! - válaszolta Bertha. Arcából csak úgy csöpögött a képmutatás. -
Csak nem akarod tagadni, hogy amikor Heinz doktornQ legutóbb itt volt,
azt mondta, két hét múlva újra eljön?
Az orvosnQ oldalvást billentette divatos frizurájú fejét:
- Így is van.
- Én pedig határozottan emlékszem, hogy azt mondtam Heinz
doktornQnek, ha majd megint szükségünk lesz rá, üzenek. És nem
üzentem. Az viszont nálunk nem szokás, hogy az orvosok ráerQszakolják
magukat a betegekre.
A doktornQ jeges tekintetq szeme összeszqkült. Bertha azonban úgy
folytatta, mintha nem is hallotta volna Joy szavait.
- Te ebben a házban senkire sem vagy tekintettel. Úgy látszik, azt kép-
zeled, itt minden csak a te kényelmedet szolgálja. Véleményem szerint a
jólneveltség hiányára vall, hogy amikor Heinz doktornQ föláldozza
nagyon is drága idejét, és meglátogatja gyermekedet, te nem tartózkodsz
itthon, nem várod Qt. A legkevesebb, amit megtehetnél, ha már azzal a
közönséges amerikai barátnQddel ide-oda szaladgálsz vásárolgatni, hogy [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • skierniewice.pev.pl
  •